Annyira bassza most ezt a csőröm, hogy muszáj írnom róla.
-.-
Én magamat se tartom a világ legönzetlenebb emberének. Nincs testvérem, vagyis nem tanultam meg osztozkodni, legalábbis nem annyira, mint mások, akiknek több emberrel kell megosztaniuk a saját cuccaikat.
Persze most nem kibújni akarok.
Viszont az önzőségnek vannak szintjei.
Az érzelmi önzőség számomra egy elviselhetetlen tulajdonság.
Nem szeretem ha ki akarnak sajátítani, és én se szeretek kisajátítani embereket. Mért is tenném?
Viszont egyre több ember csinálja ezt, mármint az ismertségi körömön belül.
Az önzőség összefügg egy másik nem túl kellemes tulajdonsággal. Az egoizmussal.
Most persze nem arról beszélek, mikor azon viccelődünk, hogy TE AKKORA EGOISTA MAJOM VAGY!
Nem....
Legutóbb egy ilyesfajta kinyilatkoztatás tette be a kaput: "mért bánkódjak, hisz engem se siratna senki"
Gratulálok ehhez a felfogásodhoz. A mondat feltételez egy HA szócskát. És nem mindegy, hogy valami lenne vagy már megtörtént. -.-
Ebben színtisztán benne van, hogy csak magaddal foglalkozol, ugyan mért is érdekelne a más nyomora.
Kedves barátom, ne is várj így sok jót az élettől ~~
Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése